Alekszej Tolsztoj: Golgota

 Gyermek- és ifjúkoromban éjt nappallá téve olvastam. Mindegy volt, mit, csak betűk legyenek. Amikor szüleim este lekapcsolták a villanyt, én a takaróm alatt zseblámpa fényénél faltam a könyveket.

Olyan kilenc éves lehettem, amikor a józsefvárosi Gutenberg téri könyvtárból kikölcsönöztem Bodó Béla egyik mesekönyvét, talán a Brumi Mackóvárosban volt az, és hazafelé menet (a Pál utcában laktunk) ki is olvastam.

Visszamentem a könyvtárba, hogy kölcsönözzek egy másik könyvet, de szabályok már akkor is voltak: naponta csak egyszer lehetett könyvet kölcsönözni. Így azután csalódottan hazaballagtam.

A középiskolában (technikumba jártam) irodalomtanáraim kedvence voltam. Érettségi előtt akkori tanárom, a számomra jó emlékű Komáromi Lászlóné mindenképpen ragaszkodott hozzá, hogy a szóbeli vizsgán a szocialista realizmus tételt húzzam, mert szeretett volna a számára ismerős  vizsgaelnök  előtt parádézni. Én voltam ugyanis életében az első, és valószínűleg egyetlen diákja, aki elolvasta Martin Andersen Nexő dán író Hódító Pelle című igen terjedelmes regényét.

Ha jól emlékszem még valahogy meg is keverte a tételeket, be is avatott, de én csalni már akkor sem nagyon tudtam, így a reneszánsz irodalmat húztam. 

A hosszú bevezetőnek az az oka, hogy szerettem volna rámutatni arra, hogy valamiért különös élvezetet okozott nekem hosszú, több kötetes regények elolvasása is.

Ilyen regény volt a nagy orosz íróval, Lev Tolsztojjal rokonságban álló Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj (1883-1945) által alkotott Golgota is.

A regény cselekményére már csak foltokban emlékezem, de van egy mondata, ami ugyan nem tartozik a mű lényegéhez, de sokáig a legszebb irodalmi mondatként gondoltam rá.

Íme:
"Március végén, azoknak az első tavaszi napoknak egyikén, amelyek olyan váratlanul törnek a melegen bebugyolált, hólepte városra, amikor a háztetőkön, ablakoromzatokon reggel megcsillannak, megcsendülnek a jégcsapok, megcsobban a víz az ereszcsatornákban, és kicsurog az alant álló, zöld kádacskákból, az utcákról eltűnik a hó, párolog és itt-ott felszárad az aszfalt, amikor a nehéz bunda már csak úgy lóg az emberek válláról, amott meg lám, egy hegyes szakállú férfi már kiskabátban sétál, és mindenki mosolyogva néz utána, az ég pedig olyan mélységesen kék, mintha tisztára mosták volna - egy ilyen napon, fél négykor, Ivan Iljics kilépett egy műszaki irodából a Nyevszkijen, kigombolta nyestbundáját, és hunyorgott a napfényben: "Mégiscsak jó élni ezen a világon."" (Lányi Sarolta fordítása)

Gondol, gondol

Hetek óta üldögélek a saját százholdas pagonyomban és gondolkodom.
A gondolataim főként azon járnak, hogy: lehet, hogy én vagyok a különc, az összeférhetetlen, a kötözködő?
Vagy valami más, rajtam kívülálló baj van?
A történet a következő: régóta blogolok, s közben igyekszem véleményemet különböző fórumokon is megjeleníteni. Alapvetően jobboldali gondolkodású ember vagyok, a Kádár rezsimnek, amelyben felnőttem, egy percig sem voltam a híve.
Mindig, minden platformon tárgyilagosan, érvekkel, adatokkal és hivatkozásokkal alátámasztva fejtettem ki véleményemet, és kerültem minden, másokat sértő megnyilvánulást.
Ez azonban, úgy vettem észre, senkinek sem tetszik.
Az ezredfordulót követően az Index fórum volt az eső, ahonnan - miután több rendben fasisztának, nácinak, antiszemitának és nyilasnak minősítettek - kipenderítettek, törölték a nickemet.
Néhány évig a Mandiner nevű, magát jobboldalinak valló hírportál lapjain igyekeztem megnyilvánulni, itt azonban rendszeresen a kommunista, liberális, zsidó, DK-s, hazaáruló minősítést kaptam, majd néhány hete törölték a nickemet, a többezres hozzászólásommal együtt.
Néhány napja az egyébként minőségi ellenzéki hangvételű Örülünk Vincent  blogon szóltam hozzá egy Bayer Zsolttal foglalkozó bejegyzéshez. Hozzászólásom egy Ady Endre 1908-as párizsi levelét idézte be változtatás nélkül, illetve megemlítettem Otto Weininger Nem és Jellem című művét.
Sajnos bejegyzésemet a honlap gazdája  indoklás nélkül törölte.
A "rendszerváltás" hajnalán - sajnos rövid ideig - megjelent egy Ring című hetilap, amely arra törekedett, hogy a felmerülő kérdésekkel kapcsolatban minden oldal véleményét megjelenítse.
Azóta ugyan eltelt harminc esztendő, de én, és gondolom rajtam kívül mások is hiányolják a hasonló, különböző véleményeknek teret adó fórum/fórumok  létezését.
Miért nincs, nem lehet ilyen közeg?
Tudom, hogy a fórumok működése megkíván bizonyos, a trollkodó hozzászólásokat kigyilkodó felügyeletet, de ez nem eredményezheti a kulturált módon előadott ellenvélemények negligálását.

Sok beszédnek sok az alja.
Azon gondolkodom, hogy vállalva ennek minden következményét, indítok egy olyan blogot, ahol mindenki, moderálás nélkül elmondhatja a véleményét bármiről.

Nektek erről mi a véleményetek?

Arab közmondás

Az emberek kétfélék: olyanok, akik tanulnak s olyanok, akik tudnak - akik e két osztály egyikébe sem tartoznak, azok haszontalan férgek.

Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Istenem adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak azon, aminek megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet, hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között.

Benedek István - Párizsi szalonok

A hülyék nem okvetlenül ostobák. Az sem bizonyos, hogy hülyék. Csak másként gondolkoznak.

Franz Grillparzer

A fejemben úgy van minden, mint Magyarországon, sok ötlet és kevés kitartás és szorgalom.

Gorkij

Jobb meghalni menteközben, mint elrohadni helyben.