Éjszaka alszik az ész, és egyszerűen csak vannak a dolgok. Azok, amik igazán fontosak, alakot öltenek, nem fog rajtuk az elemző nappal rombolása...
A nappal a családi jeleneteké, de éjszaka a veszekedő megint megtalálja a Szerelmet.
Mert a szerelem erősebb, mint a szavak szélfúvása.
*
A halál nagy dolog.
Új kapcsolathálózat a halott gondolataival, tárgyaival, szokásaival. A világ új elrendeződése.
Látszólag semmi se változott, és minden megváltozott. A könyv lapjai változatlanok, de a könyv értelme nem.
Hogy átérezzük a halált, fel kell idéznünk azokat a perceket, mikor szükségünk van a halottra. Akkor hiányzik.
Azokat a perceket, amikor neki lett volna szüksége miránk. De neki már nincs szüksége ránk. Fel kell idézni a baráti látogatás idejét. És érezni, hogy üres. Távlatban kell látni az életet.
De mikor temetünk, nincs távlat, és nincs tér. Még darabokban van a halál. Mikor temetünk, szétszóródunk a topogásokban, igaz, vagy álbarátok kézszorításaiban, gyakorlati gondokban.
A halott majd csak másnap hal meg, mikor majd csend lesz. Egyénisége teljességében mutatkozik meg nekünk, hogy egyénisége teljességében szakítsa ki magát létünkből.
És akkor megsiratjuk azt, aki elmegy, akit nem tudtunk megakadályozni benne, hogy elmenjen.
*
A megismerés útja nem a szétbontás, nem a magyarázat. Hanem a látás. De hogy látni tudjunk, ahoz előbb részt kell venni.
Nehéz iskola...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése