Magyarország

Erre, mifelénk, Magyarországon mintha megállt volna az idő.
Nem sok minden változik.

Richard Bright (1789-1858) brit orvos volt, aki elsőként írta le a Bright-kór vagy nephritis néven ismert vesebetegség klinikai tüneteit.

Bright kiválóan értett az aprólékos klinikai megfigyelések elvégzéséhez és azok gondos boncolási vizsgálatokkal való egybevetéséhez.

Bright nagyon szeretett utazni, 1814-ben Bécsben járt, ahol magyar főurakkal is megismerkedett, akik rávették, hogy hazánkat is látogassa meg. Keszthelyen, gróf Festetics I. György vendége volt, tanulmányozta a Georgikont, s mindenről jegyzeteket készített.

Hazatérve magyarországi utazásait Travels from Vienna through Lower Hungary : With some remaks on the state of Vienna during the Congress, in the year 1814. című könyvében írta meg.

Könyve végén tapasztalatait így összegezte: „Úgy látom, itt hiányzik a kedélyesség, s a közvélemény. Nincs egyetértés a lakosság között, hanem veszekedés, botrány és féltékenység akadályoz minden közjóra irányuló vállalkozást. Önzés uralkodik a gazdagok és szegények, a kicsinyek és nagyok köreiben, és gátolja egy olyan ország jólétét és fejlődését, mely versenyre kelhetne más birodalmakkal.”

*****

Ady Ende (1877-1919) nem csak költő, hanem igen jó tollú újságíró is volt.

Menjünk vissza Ázsiába (Nagyváradi Napló, 1902. január 31.) című cikkében így írt:

"Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába!… Egy kis helyet talán kapunk, persze lehetőleg távol még az ázsiai kultúrára hajlandó népektől is.

...

Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna."

Kíváncsi lennék, ma mit írnának?