Az idő múlásának relativitása

 Valamikor az ötvenes éveim elején vettem észre, hogy az addig csendesen, egyenletesen múló idő vágtatni kezdett.
Ha egy, a múltban történt eseményre gondoltam, és kerestem az mikor is történhetett, megdöbbentő felfedezésre jutottam.
Emlékeim szerint a dolog 4-5 éve történt, de kiderült, hogy bizony elmúlt már tíz év is azóta.
Eleinte arra gondoltam, hogy ez csak amolyan csak rám jellemző jelenség, de aztán kiderült, hogy ezt rajtam kívül mások is megtapasztalták.

Turgenyev: Apák és fiúk

"Az idő (jól tudja mindenki) néha repül, mint a madár, néha mászik, mint a féreg; de az ember akkor szokta legjobban érezni magát, ha észre sem veszi: gyorsan múlik-e, vagy lassan"

Shakespeare: Ahogy tetszik

"Az idő más-más lépést jár más-más személyekkel. Akár meg is mondhatom, kivel andalog az idő, kivel üget az idő, kivel vágtat az idő és végre kivel áll egy helyen."

Stephen King:
"Ha az ember elér egy bizonyos kort - úgy tizennégy éves kora körül, többnyire az idő tájt, amikor az emberi faj két fele elköveti azt a hibát, hogy felfedezze a másikat -, nos, az idő akkor kezd el valóságos idő lenni. A valóságosan valóságos idő. Nem olyan hosszú, mint annak előtte, és nem olyan kurta, mint amilyen majd lesz."

Ernest Hemigway: Novellák

 Körülbelül hét éve forgatom a számban pártunk és kormányunk újmagyar (új magyar?) kifejezését, a migránst.

Ahogy én ezt ki tudom bogozni a hivatalos propagandából, ez a szó valami olyasmit szeretne kifejezni, hogy mindenki migráns, aki hontalanként be szeretne lépni egy másik országba.

Ez a megfogalmazás engem alapvetően bánt.

Bánt, hiszen Magyarországról 1945-49 között, majd 1956-ban összesen vagy félmillió honfitársunk hagyta el az országot nyugat felé. Ezek az emberek, és családjaik a mai szóhasználattal mind "migránsok" voltak.

1971-ben az akkori Német Demokratikus Köztársaságban dolgoztam, ahol találkoztam olyan magyar emberekkel, akik 1945 után nyugatra indultak, de ott rekedtek az NDK-ban.

A mai hivatalos elképzelés szerint a Magyarországon keresztülvonulni kívánó "migránsok", és a fent említett magyar kivándorlók között alapvető különbség az, hogy a mi magyar "migránsaink" törvénytisztelő, európai kultúrát képviselő küldöttek voltak, míg a hazánkon átvonulni akarók bűnözök.

Szeretném, ha mindenki, aki így gondolja, elolvasná azt: mit gondolt erről Ernest Hemingway.

Ernest Hemingway: Novellák (Európa Kiadó, 1963) 55. oldal

"Hajnali két órakor két magyar betört a Fifteenth Street és a Grand Avenue sarkán levő dohányos boltba. Drevitts és Boyle a Fifteenth Street-i rendőrszobáról Ford kocsijukon utánuk hajtottak. A magyarok kocsijukkal éppen faroltak ki egy mellékutcából. Boyle az egyiket a kormánykerék mellől lőtte le, a másikat a kocsi hátsó ülésén. Drevitts megrémült, amikor megállapította, hogy mind a ketten meghaltak. „A fenébe is Jimmy – azt mondja – ezt nem kellett volna. Fene nagy bajba kerülhetünk.”

– Csövesek, nem igaz? – mondta Boyle. – Digók mind a ketten, nem igaz? Ki a fene csap botrányt értük?

– Hát lehet, hogy ezúttal igazad van – mondta Drevitts –, de amikor kinyírtad őket, honnét tudtad, hogy digók?

– Digók – mondta Boyle –, egy mérföldről is megismerem a digót."