Valamikor az ötvenes éveim elején vettem észre, hogy az addig csendesen, egyenletesen múló idő vágtatni kezdett.
Ha egy, a múltban történt eseményre gondoltam, és kerestem az mikor is történhetett, megdöbbentő felfedezésre jutottam.
Emlékeim szerint a dolog 4-5 éve történt, de kiderült, hogy bizony elmúlt már tíz év is azóta.
Eleinte arra gondoltam, hogy ez csak amolyan csak rám jellemző jelenség, de aztán kiderült, hogy ezt rajtam kívül mások is megtapasztalták.
Turgenyev: Apák és fiúk
"Az idő (jól tudja mindenki) néha repül, mint a madár, néha mászik, mint a féreg; de az ember akkor szokta legjobban érezni magát, ha észre sem veszi: gyorsan múlik-e, vagy lassan"
Shakespeare: Ahogy tetszik
"Az idő más-más lépést jár más-más személyekkel. Akár meg is mondhatom, kivel andalog az idő, kivel üget az idő, kivel vágtat az idő és végre kivel áll egy helyen."
Stephen King:
"Ha az ember elér egy bizonyos kort - úgy tizennégy éves kora körül, többnyire az idő tájt, amikor az emberi faj két fele elköveti azt a hibát, hogy felfedezze a másikat -, nos, az idő akkor kezd el valóságos idő lenni. A valóságosan valóságos idő. Nem olyan hosszú, mint annak előtte, és nem olyan kurta, mint amilyen majd lesz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése