Ernest Hemigway: Novellák

 Körülbelül hét éve forgatom a számban pártunk és kormányunk újmagyar (új magyar?) kifejezését, a migránst.

Ahogy én ezt ki tudom bogozni a hivatalos propagandából, ez a szó valami olyasmit szeretne kifejezni, hogy mindenki migráns, aki hontalanként be szeretne lépni egy másik országba.

Ez a megfogalmazás engem alapvetően bánt.

Bánt, hiszen Magyarországról 1945-49 között, majd 1956-ban összesen vagy félmillió honfitársunk hagyta el az országot nyugat felé. Ezek az emberek, és családjaik a mai szóhasználattal mind "migránsok" voltak.

1971-ben az akkori Német Demokratikus Köztársaságban dolgoztam, ahol találkoztam olyan magyar emberekkel, akik 1945 után nyugatra indultak, de ott rekedtek az NDK-ban.

A mai hivatalos elképzelés szerint a Magyarországon keresztülvonulni kívánó "migránsok", és a fent említett magyar kivándorlók között alapvető különbség az, hogy a mi magyar "migránsaink" törvénytisztelő, európai kultúrát képviselő küldöttek voltak, míg a hazánkon átvonulni akarók bűnözök.

Szeretném, ha mindenki, aki így gondolja, elolvasná azt: mit gondolt erről Ernest Hemingway.

Ernest Hemingway: Novellák (Európa Kiadó, 1963) 55. oldal

"Hajnali két órakor két magyar betört a Fifteenth Street és a Grand Avenue sarkán levő dohányos boltba. Drevitts és Boyle a Fifteenth Street-i rendőrszobáról Ford kocsijukon utánuk hajtottak. A magyarok kocsijukkal éppen faroltak ki egy mellékutcából. Boyle az egyiket a kormánykerék mellől lőtte le, a másikat a kocsi hátsó ülésén. Drevitts megrémült, amikor megállapította, hogy mind a ketten meghaltak. „A fenébe is Jimmy – azt mondja – ezt nem kellett volna. Fene nagy bajba kerülhetünk.”

– Csövesek, nem igaz? – mondta Boyle. – Digók mind a ketten, nem igaz? Ki a fene csap botrányt értük?

– Hát lehet, hogy ezúttal igazad van – mondta Drevitts –, de amikor kinyírtad őket, honnét tudtad, hogy digók?

– Digók – mondta Boyle –, egy mérföldről is megismerem a digót."